Érdekes kapcsolatok spotlight: Az önbizalom hiányos felnőtt

Jó napot/éjszakát kívánok!

Beszéljünk egy kicsit az önbizalomról pontosabban annak hiányáról -igen, szerkesztőségi tag vagyok-...

Manapság a lányok, fiatal nők, nagy többsége szenved attól, hogy nem tudják elfogadni magukat, lejjebb helyezik el magukat a "kapcsolati táplálék láncban" mint kellene. Lehet ez éppen a külsejük, belső értékeik, szülői (el)nyomás, vagy leggyakrabban társadalmi (a másik nem) értékelése, viszonyulása miatt. Az esetek nagy többségében hazudnak maguknak ezek a nők, nem azokról a jótékony hazugságokról van szó amit egy haverodnak mondasz (persze, hogy jól ment, nem rajtad múlt, ez csak egy rossz nap...), hanem kő keményen lehordják saját magukat (akár) a sárga földig, csak azért mert annak az egy pasinak nem felelnek meg. Persze, hogy nem felelsz meg neki, ő olyat keres akit kihasználhat, akit nem érdekel ha tönkreteszi magát csak azzal a sráccal lehessen aki mellett pokol az élete, akinek minden szavára ugorhat, aki miatt ápolni kell a lelkedet.

Az igazat megvallva, ezekben a lányokban minden meg van amire egy normális -ne adj isten rendes srác- álmodik, éppen csak a rendes srácban nincs az ami nekik kell, az a srác túl megbízható, tudná a nő, hogy ő akkor is ott lesz neki ha ellökné ez pedig nem tetszik nekik. Nem a kihasználás élteti őket, azzal a szereppel nem tudnak mit kezdeni. Az az izgalom kell nekik, hogy látszólag irányíthassanak egy vad srácot aki közben tudat alatt tapossa a földbe az egojukat, mert pontosan tudja, ha észreveszik, hogy nála jobbat érdemelnek vége a dalnak...

Ha egyszer ráébrednek, hogy ez lehetne ennél jobb is elkezdődik a harc, harc a nő és az érthetetlenül alacsony ön becslése között, ahonnan igenis a nő győzzön! Higgye el, hogy lehet (lesz) ennél jobb! Akinek sikerült kimásznia ebből a gödörből rövidesen észreveszi azokat a hibákat amiket az elmúlt hetekben (években) vétett, felfogja mennyivel jobb is lehetett volna. Ez az a pillanat amitől fogva az effajta srácoknak többé nincs esélye, továbbra is az izgalmat keresi, figyelve az ilyen típusokra, távolról elkerülve azokat.

A történet tanulsága: nézz körül a barátaid közt, keresd meg azt a srácot aki eddig is melletted volt és halld végre meg tőle amikor elmondja mennyire jobbat érdemelsz, még ha jobb alatt kissé önző módon magát is érti, akkor is őszintén mondja, ha mást nem azért is, mert fontos vagy neki. 

Puskagyártó, 10.21.

Érdekes kapcsolatok spotlight: Az önzetlen felnőtt

Pár hete (lassan egy éve figyeltem, 3 hónapja szólítottam meg, gondosan eltervezett folyamat volt ám, hajnal kettőkor a munkahelyén...) megismerkedtem egy kedves lánnyal, lánnyal a fenéket, egy érett nővel, aki amellett, hogy figyelmes, hatalmas szíve van, mindig feldobja az embert, még csinos is.

Szemeiben el lehet veszni, 

Társaságban mellette jó lenni.

Arca mindig derűs, mosolya lágy

Bár való igaz, néha hiányzik neki az ágy.

Haja fekete, vörös, ókor lilának látszó,

De olyan is van, hogy amolyan színváltó.

Stílusa, előzékeny, kedves,

A szemed bizony nem tőle lesz nedves.

A hatalmas szív, a kedves mosoly, a segítőkész természet sajnos egy-egy gyermekkori traumát, vagy éppen jelenbéli ártó pletykát rejt...

Itt beszélnék kicsit az adok kapok természetekről. Három fajtáját különböztetném meg, a befelé forduló (önveszélyes), a másokon levezető (közveszélyes) és a másokon segítő verziót (ahelyett, hogy befelé fordulna, inkább segít azoknak akik rászorulnak, ezzel egyben javítva kicsit saját helyzetén). Nos, a befelé forduló egyénnek elsősorban némi szeretetre lenne szüksége, valakire akivel megoszthatja a gondjait, lelki terheit, ebben segíthet néhány barát, esetleg egy társas hobbi, vagy teszem azt online videojátékok megfelelő közösséggel. 

A másokon levezető egy veszélyesebb fajta, saját fájdalmát idegeneken, munkatársakon, de legtöbbször a szerettein vezeti le. Nála már nem elég ha valaki meghallgatja, hisz akin levezeti az valamelyest tud a bajáról, őt ki kell szakítani abból a környezetből ami ezt okozza vele, óvatosan de mégis határozottan.

A másokon segítő talán mondható a legjobb esetnek, társadalmilag a pozitív oldalt erősíti, feldobja az embert ha szükségesnek látja és bizony ha hívjuk örömmel jön segíteni, addig se a saját fejével van összezárva. Kívül erősnek, magabiztosnak, stabilnak tűnhet, mindig tettre kész ha szükség van rá, meghallgatja az gondjaidat, igazi barát alapanyag. Ám a felszín alatt félsz lapul, bizalmatlanság, eltitkolt történetek, megannyi csontváz, egy olyan regény amit nem mer elmondani, mert fél, hogy csak bántást, elutasítást kap cserébe.

Történetünk hőse a harmadik kategóriába tartozik, mint már említettem mindig segítségre kész, sokat mosolyog, ha kell bizony ott van, még ha csak egy pár fülre, egy vállra és néhány kedves szóra vágysz. Mindezt önzetlenül teszi, nem kér érte semmit, pedig legalább ugyanezt érdemelné érte, egy vállat, két fület, egy meleg ölelést. Ennek útjában állnak a saját falai amin téged beenged, de ő nem lép ki rajta, nem beszél saját gondjairól, nem akar ezzel téged terhelni, fél hogy ezzel csak ő képes megbírkózni.

Ezen esetben külsőleg kitartással, érdeklődéssel, megbízhatósággal de főleg idővel és térhagyással tudunk segíteni, a munka oroszlánrésze pedig rá hárul, meg kell nyílnia, bíznia a másikban (mégha csak apránként is) és mernie önzőnek lenni annyira, hogy ha már ő mások terhét viseli, legyen valaki aki némileg besegít az ő terhében. Hidd el ha melletted akar állni, tudja mire vállalkozik, hagyd segíteni, ha máshogy nem megy, hát babysteps. 😉

"Gyere mondd el mi a baj bébi én figyelek rád,

Előttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád.

Látom van valami ami a szívedet nyomja,

Tudom az élet súlya, a világ gondja..."
Tankcsapda - Örökké Tart

Puskagyártó, 2018.02.12.

(Nem vagyok pszichológus, amit leírtam saját, szubjektív vélemény, tapasztalat.)

Sorozat gyilkos szabadlábon!

1,5 év, közel ennyi telt el azóta, hogy utoljára láttam Rékát...
A hírekben se látni már 3-4 hónapja, akkor még Londonban volt, előtte Indiában, de Oroszországban is keresték már. Egyszerűen felszívódott, én se tudtam többet mint bárki más, de ez nem nyugtatott. Egy év börtön sok mindent megváltoztat, ki tudja mi lett vele odabent, manapság nem élnék túl egy olyan támadást...
December 23.-a éjszaka: otthon voltam egyedül, persze kivel is lehettem volna, ez nem az én évem volt, a barátaimat elüldöztem, az ismerkedés nem ment de még az edzésben se leltem örömömet egy ideje, egy szóval le voltam eresztve, mind lelkileg mind testileg. Sok dolgom nem volt, gondoltam behozom a lemaradást és megnézem a Die Hard összes részét "yippee ki yay mother fucker", franc se hitte volna, hogy ilyen estém lesz. A harmadik résznél tarthattam amikor a szél becsapta az ablakot, miközben sétáltam felé azon gondolkoztam mikor nyithattam ki, nem kellett ezen sokat agyalnom. Az ablakig se értem el, valaki fojtogatni kezdett, a reflex, a hirtelen adrenalin, vagy az a rengeteg düh ami ebben az évben felgyűlött, valami erőt adott és rögtön átdobtam a fejem felett, nem az óvatos, a földbe törős verzióval. Meg se kottyant neki, úgy néz ki abban az egy évben nem volt rest edzeni.
-Hiányoztál! - ugrott a nyakamba
-Hogy!?
-Emlékeztem, hogy hol laksz. - nyújtotta ki rám a nyelvét
-Hogy-hogy most? - öleltem át végre én is
-El kellett tüntetnem a nyomokat, gondolom a TEK nem hiányzik a hátsókertből. - magyarázta mintha ez egyértelmű lenne ekkora adrenalin szinttel
-Egyszer jöhetnél úgy is, hogy nem próbálsz megölni...
-Abban mi a vicces? - harapott a nyakamba
Nem tudtam válaszolni, vége volt a sokknak, vele együtt rogytam le a földre. A mosolyát még láttam, aztán elájultam...
Két óra múlva térhettem magamhoz, legalábbis már a Die Hard 4 ment a TV-n, Réka combján pihent a fejem, mintha mi se lenne természetesebb 1,5 év után.
-Már ideje volt. - dobta oda egy flegma vigyorral
-Mi történt? - észrevettem, hogy nincs rajtam póló
-Én is ezt akartam kérdezni, te nem vagy az az ájulós fajta. - simogatta a karmolás nyomokkal fedett hasamat
-Sok minden történik 1,5 év alatt. - felkeltem- Kérsz egy kv-t?
-Két cukor tej nélkül. - puszilta meg az arcomat
Idilli az egész, ha nem számolom, hogy betört hozzám, szökött fegyenc és már megint meg akart ölni. Az én életem már csak ilyen elbaszott tud lenni.
Kv főzés közben végig simítottam a hasamon, friss karmolás nyomokat találtam magamon, némelyik vérzett is. Hihetetlen, képes voltam ezeket átaludni...
-Ezeket mivel magyarázod. - mutattam a hasamra a félhomályban
-Unalmasak ezek a filmek, valamivel el kellett foglalnom magamat. - közölte kaján vigyorral
Mély sóhajt vettem.
-Réka miért jöttél ide?
-Hogy hogy miért? - ölelt át hátulról - Hiányoztál!
-Hogy szöktél meg?
-Mielőtt bekerültem volna volt időm tervezni, bár tovább tartott mint hittem és nem sikerült teljesen, de most nem akarok erről beszélni...
Lefőtt a kv, kitöltöttem kedvenc főző poharaimba, az övébe két cukor, az enyém maradt tisztán. Forrón ittam meg, fel kellett keljek végre.
-Meddig maradsz? - kérdeztem szinte gőzölgő szájjal
-Ameddig megtűrsz, vagy ameddig bírja a tested. - viccesnek kellett volna lennie de halálosan komoly volt
-Na most tisztázzunk valamit, - megfogtam és feltettem a konyha pultra - annyira még nem vagyok elgyengülve, hogy a testem miatt kelljen aggódni. - megcsókoltam, vagy ő engem akkorra már mindegy volt.
Reggel mellette, vagyis inkább alatta, ébredtem a kanapén. Mindenemben izomláz volt, a hátamat bármelyik macska felvállalta volna, én még se éreztem semmi különöset. Kimásztam alóla elindultam fürdeni. Visszanéztem és a napfényben láttam, a belsőjéről nem tudtam sokat, de külsőre sokkal jobban össze volt szedve mint eddig bármikor, az este biztosan hagyta magát, esélyem se lenne most ellene.
Ahogy fürödtem és sziszegtem amikor a karmolásokhoz ért a forró víz egyszer csak kihúzta a zuhanyfüggönyt:
-Nem csak te vagy ám izzadt. - pimasz mint mindig
Mondanom se kell a zuhany nem telt eseménytelenül, sem a nap. Sokat beszélgettünk, kiderült az elmúlt hónapokban járta a világot, turistáskodott és megtanult egy két nyelven beszélni. El is feledkeztem róla, hogy menekülőben van.
Sorra teltek a napok, már egy hete nálam volt, vettem hajfestéket, levágtuk a haját és eztán erős sminket használt. Lassan már eljárt velem szórakozni is, persze arról fogalmam sem volt mit művel otthon amíg én dolgozom. Kis egyensúlyt hozott az életembe, legalábbis akkor ezt hittem...
Ez az áldott állapot hónapokig ment amíg észre nem vettem, hogy keveset, azt is nyugtalanul alszik, néha beszél is álmában, ekkor kezdtem el kutakodni...

Puskagyártó, 2016.12.24.

Érdekes kapcsolatok spotlight: A Barát aki kiállta a kapcsolat próbáját

Tudjátok, van az a barát akiről sejtjük (tudjuk), hogy többet érez mint "kéne" de mi továbbra is barátként kezeljük, mondhatni ebbe a "zónába" zárjuk. Nekik nagyjából három lehetőségük van, a kitörés (megpróbálása --> potenciális bukás lehetőség); a várakozás (--> tehetetlenség); a tovább lépés (--> esélyek kizárása). A legtöbben várakoznak, várnak és tehetetlenül figyelik, hogy a kiszemeltük mással, másokkal boldog, éli a saját kis életét. Ilyenkor megjelenhet az apró káröröm egy-egy ilyen kapcsolat vége szakadtakor , az élelmesebbek (vagy épp a bátrabbak) ezt az alkalmat közeledésre használják ki, ami vagy még jobban zónáz vagy sikerrel jár és a barátságot kapcsolat váltja.

Hasonló  történt egy (mostanra) közeli barátommal akinek a várakozása relatív rövid idő alatt "megtérült". Meg is kezdődött a "felhőtlen", rózsaszín köddel telt kapcsolat, noha előzetesen alig ismertük meg egymást. A megismerkedés, "24/7"-ben együttlét gyors eredményhez vezetett, 3-4 hét alatt egymásba láttunk (már amennyire hagyta a másik), vagyis úgy hittük. Egyre-másra kerültek elő a titkok, "elzárt" gondolatok, melyek meglepőek, de nem zavaróak/aggodalmat keltőek voltak. Sokáig lehetne ezt még ragozni, röviden volt csúcs- és mélypont, ám az első mélypont az utolsó is volt, a mérleg eldőlt, a folytatás (a már "megszokott" formájában) számomra nem volt kivitelezhető.

Az érdekes dolgok eztán kezdődtek: Maradjunk barátok! , az a tipikus mondat ami elég gyakran elhangzik és általában kimerül a köszönés fent tartásában. Ez nálunk is így indult, majd a közeli, inkább közelebbi barátság szövődött belőle, újra épített alapokkal, új szabályokkal (bár ez bő fél éves folyamat volt). Ő volt az első akivel beszélgettem a következő mély pontom után, sőt a következő pár hétben is az ő társasága volt a leghívogatóbb. Jött az érettségi, a "sok" tanulás --> ritkábbak lettek a beszélgetések, s mire feleszméltem talált egy srácot aki boldoggá tette, megszűnt a kiszolgáltatott állapot, beállt az egyensúly. Valahol itt kezdődhetett az a barátság ami egyenrangú, sőt már a másik oldalra dől (talán). Ezen közös múlttal a legmeglepőbb az lehet, hogy kapcsolati tanácsokat adunk egymásnak, viszont ez működik és hálás vagyok a sorsnak egy ilyen barátért! ...

Puskagyártó, 2015. szeptember

Egy pszichopata emlékirataiból

Még régebben hülyéskedtünk Rékával, hogy mi lesz vele ha elborul az elméje, pszichopata lesz és engem néz ki áldozatául, mondtam neki, hogy lesz egy jó esténk...

 Azóta 10-12 év is eltelt, én nyugisan élem a kis életemet a kertvárosban egy viszonylag nagy több erkélyes lakásban. 

Vele viszont nagy baj történt, egyre kevésbé volt képes elviselni a nyomást és bekattant, utolérték pszichopata vágyai amelyeket csak egy féle képen tudott csillapítani: életek kioltásával... Eleinte halálra ítélt emberekkel végzett, majd a bűnszervezetek fejeire támadt, végül az utca huligánjaival is szívesen játszadozott. Egyre másra hallottam a hírekben "szörnyű" tetteiről, de valahogy őt jobban féltettem... 22 országban volt körözve, köztük 5 országban akár halva is. 6 év alatt nem tudták elkapni, viszont a folyamatos bujkálás miatt néha ártatlanokat is eltett láb alól egy-egy "nyugodt" éjszakáért. Legutóbb Romániában látták, de az kérdéses volt, hogy merre tovább. A TV-ben csak találgattak, majd mutattak egy veszprémi hírt: bébifóka született az állatkertben, gyenge próbálkozás, egy ilyentől nem fogom elfelejteni, hogy a közelben van egy tömeggyilkos, de az átlag ember talán igen. Napok óta csendesek a hírek, szinte már nem is foglalkoztam vele, éltem tovább nyugodt kis életemet, este meccs volt azt néztem. A TV halkan szólt, éjfélkor már a kutya se járt arra, pontosabban az igen. Az erkély ablakán kutya ugatás szűrődött be, egy idő után zavarni kezdett, fogtam az acél betétest és kimentem az erkélyre majd hozzávágtam, kiabáltam vele egy sort és visszamentem. Ha már egész nap csak ültem, visszafelé gördültem egyet a régi edzések emlékére, ez mentette meg az életemet! Belül a falnál lesben állt egy késsel amivel egy az egyben átvágta volna a torkomat normál esetben egy "Viszlát!" kíséretében. Meglepődve a hangtól vele szemben álltam fel, majd a következő egyenes szúrását kivédve lefogtam és igyekeztem felfogni a helyzetet, melyet a kés koppanása megzavart. Ő volt az, pechemre, vagy szerencsémre pont az én házamat nézte ki éjszakára. Meglepődve láttam Rékát a karjaimban, 7 éve köszönt el tőlem, azóta sokat változott. Engem meg se ismert: 

-Hogy kerülsz pont az én házamba!? 

-ERESSZ EL HA ÉLNI AKARSZ!!! 

-Ugyan kérlek, egy évtizede amikor valami ilyesmin hülyéskedtünk megmondtam, hogy engem nem fogsz megölni. 

-Viktor?! *könnybe lábadt szemekkel összeesik* 

Kicsit elengedtem, majd a nyakamba ugrott és ledöntött a földre. -Annyira örülök, hogy újra láthattalak... Elkapta a kést és megpróbált mellbe szúrni, idejében elkaptam a csuklóit, szerencsémre erő fölényben voltam. Lefogtam és átvittem az edző termembe. Akkoriban szerettem a jó bunyókat és ez annak ígérkezett. Reggel sietve távozott: -még találkozunk-, majd maradt a csend és a feldolgozás: nem tudtam felfogni, hogy tényleg itt járt, és majdnem megölt... Alig, hogy leengedtem nekem rontott és mire észbe kaptam már fojtogatott. Egyre nehezebben kaptam levegőt, majd sikerült lerúgni magamról. Támadt, időt se hagyva amire én átkarolással, majd régi vágyam kiélésével válaszoltam, felkaptam a fenekénél fogva. Itt valami megváltozott, előtört belőle a nő és megpofozott, majd megcsókolt: kizökkent a pszichopata és felfogta, hogy bennem bízhat. Az egy csókot több követte, majd az ígéretem. Eztán kimerülve, lihegve kimentünk a konyhába és sört nyitottunk amely mellett nyugodtan beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy 2 nap múlva feladja magát, ám addig még egy célpontja van. Nem mondta el ki az, csak azt, hogy megérdemli... 

A híreket néztem, keresve őt. Valóban elkapták, de még a merénylet előtt. Berlin legbiztonságosabb börtönébe került, ahonnan nem lehet megszökni, nos így hitték. Egy év múlva a következő cikk ütötte meg a szememet: "Sorozat gyilkos szabadlábon!"...

Múzsa a messzeségben...

Kerestem, kutattam, ezzel teltek az évek,

Eddig mind az amit tettem csak vétek,

Hogy lehetne más hisz mellettem nem ő volt

Emlékszem első megbánásom taglalta a Hold...

Hibát hibára halmoztam már azon a nyáron,

S azóta ebben az egyben nem is volt párom.

Jöttek egymás után sorról-sorra a párok,

Nem mondom, voltak köztük ígéretes lányok.

Időztem is egy-eggyel, tán többet mint eleget

Kaptam is utána hideget-meleget

Pedig én csak kutattam,vagy inkább kerestem,

Kerestem, és Ő végig ott volt előttem...

Négy év, ennyi ideje járkál fejemben,

S felébe telt míg azt mondhattam: ismerem!

Azóta vele ,mint a tűzzel, veszekszem,

Csak a napot várom, hogy kimondhassam: Szeretem!

Nem szabad!

Átlag délutánnak indult, az az egy is

Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is

Ha ez még mond neked valamit, Keleten

Ott lehet az, ahol "angyalom" meglelem.

Pörgött az a délután elég rendesen

Én is intéztem dolgaimat, sebesen

Delet ütötte az óra, sőt már az egyet

Előadás közben se maradhattam helybe.

Ötre kellett volna a szálláshoz mennem

Én -hát persze, ki más?- hamarabb ott lettem

Muszáj volt, ő ért volna oda előttem

Így nem szabadott nekem sem késlekednem.

Átlag délutánnak indult, az az egy is

Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is

A délután, de még a nap is hamar lement

S én maradtam vele míg az este elment.

Ment a szokásos, piszkálódós barátság,

Karcoltuk is egymás egoját, botorság,

Felszöktem hozzá a koliba, bátorság,

Egymás szemében elveszve: több mint barátság.

A csípésekből egyszerre ölelés lett,

Míg a durva szavakat lágyak váltották

Szemében elveszve egy hang maradt,a csend

Szemeim ezt a gyönyört évente egyszer láthatták...

Puskagyárto, 2015