Érdekes kapcsolatok spotlight: A talonos végzős

Mindenek előtt bemutatnám a talonban tartás fogalmát a saját szemszögemből: 

Ez egy amolyan 20. század vége- 21. századi kapcsolat forma, az a bizonyos "B terv" (persze van akinek c,d, akár h terve is van, de az már nem ide tartozik), kicsit régebbi kifejezés erre az, hogy több vasat tart a tűzben. Ilyenkor van a kiszemelt célpont, de hogy ne essünk a padlóra ha véletlenül nem sikerülne úgy valami ahogy akarjuk van egy másik srác/lány akit magunkhoz közel tartunk, sokkal közelebb mint egy átlag barátot, hitegetjük, kétértelműen beszélünk vele, sok olyan tettünk van ami miatt a talonban tartott elhiheti, hogy igenis van esély és csak ki kell tartania, ez nagyon ritkán jön be...

Itt érünk az én sztorimhoz ami 3 éve kezdődött, bekerültem újként ebbe az iskolába és kollégiumba, ahova nagy vágyakkal jöttem (nem titok, előtte barátaim se nagyon voltak) és ezek hamar be is teljesültek, úgy éreztem érek valamit. Egyszer csak hirtelen valahogy, valahonnan bekerült a képbe ez a lány is, nem tudtam, hogy ki ő, honnan ismer és hogy mit akar, de arra emlékszem hogy 1 hétig kerülgettük egymást egy ölelés miatt. Akkoriban nem értettem a "jelekhez" (bár most se nagyon) így érthető, hogy észre se vettem, hogy közeledik hozzám, el voltam foglalva másokkal. Amint lett egy komolyabb kapcsolatom vele is elmélyültek a dolgok, jobban megismertem annyi szent.

Legközelebb következő év elején volt hasonló a helyzet, de akkor már én akartam közeledni, végülis csak egy évet késtem...    Ezt az évet azzal töltöttem, hogy többek közt megismertem őt (is) és tanultam, figyeltem a "jelekre", próbáltam elsajátítani a 21. század "tini életét". Majd nyáron mikor 2 nap alvás nélkül megérkeztem egy táborból gondolkodás nélkül áttekertem hozzá (8km) majd vissza hozzánk vele együtt, majd oda, ott még egy két helyre és végezetül haza, szumma szummárum 40 km bicikli nyeregben 40 óra ébren lét mellett, 16 éves szervezetnek egész jó erő próba. Csodálatos nap volt, de azon a nyáron se nem láttam többet, se nem beszéltünk sokat, ellenben megismerkedtem a "talonban tartás" fogalmával.

Eljött a 3. év és amit ott tettem arra nincs mentség (akkoriban én úgy oldottam meg a problémáimat valakivel, hogy magamra haragítottam, így ő nem akart velem beszélni és nekem nem kellett szavatkoznom, hogy mért nem keresem, fura és nagyon gyerekes módszer...), közel egy évre (tanév) megszakítottam vele a kapcsolatot, mert úgy éreztem talonban tart engem és ez nagyon nem tetszett. Egy sulis program keretén belül szépen lassan (mondhatni lépésről lépésre) kibékültünk és újra elkezdünk beszélgetni. A nyáron többször voltam nála (csökkentette mindkettőnkben a kolesz utáni honvágyat), ezáltal viszonylag hamar újra közeli kapcsolatba kerültünk.

Kezdődik a 4. év, és olyan mint ha megint a 2.-ban lennék, ja újra a talonban, annyi különbséggel, hogy már nem akarom, hogy az enyém legyen, de mindent megtennék érte, fura egy helyzet, nem? ^_^

Rövid kis történetem tanulsága, a "B terv" ugyanúgy egy érző lény, egy ember! aki lehet akár bármilyen elkorcsult 21. századi söpredék is (lassan már én is ide tartozok ha még nem is), attól még érez, és neki is fáj ha belerúgnak, inkább beszéljük meg vele a dolgokat és fájjon neki egyszer jobban mint, hogy hosszú ideig ott szenvedjen szerencsétlen a reményben, hogy egyszer jobb lesz...

Köszönöm, hogy elolvastad életem ezen darabját,

Én Puskagyártó voltam, sziasztok!